index

Versek

Arany-Tóth Katalin: Megnyugvás

Baka István: Végigver rajtad

Balázs Gyula : A vak lány gordonkával

Baranyi Ferenc: Isten mondja

Bittner János: Elfeledett zsoltár

Csiki András: Bújj el

Efraim Staub: Elkésett dal

Ferenczy Hanna: Szahara

Kobrehel Károly: Nem tudhatok én már

Leconte de Lisle/Bárdos: A végső emlék

Lelkes Miklós: Álmodó tenger

Ligeti Éva: Helyetted

Millei Ilona: Helyzetjelentés

Móritz Mátyás: Kit érdekel

Németh Tibor: Fények tánca

Őri István: Mesélj a csendről

Péter Erika: Csókok a sötétben

Uhrman Iván: Szárazság

"Semmi sem állandó, csak a változás." – állapította meg egy Heraclitus nevű görög úriember s a tény önmagát megcáfolva… azóta is változatlanul igaz.

Négy és fél éve már, hogy a Kaláka minden hónap huszadikán megjelenik az interneten, hogy gazdag tartalmával szórakoztassa olvasóinkat és nyilvánosságot adjon szerzőink szépen növekvő családjának.

A kiadvány jó néhány változáson ment át az első, szerény megjelenési forma óta. Eredeti célunk az volt, hogy a különböző fórumokon megjelent művek legjobbjait gyűjtsük egy csokorba és így az átlagnál nívósabb kiadványt adjunk olvasóinknak.

Az idők folyamán külalakjában több változáson ment keresztül, de mindenkor fenntartotta a tiszta, áttekinthető formátumot, ellenállva minden, kommersz jellegű reklám közlésének. Új rovat jött és ment, függően az adott lehetőségektől, de lényegében követve az eredeti célt… adni a legjobbat.

A jelen "változás" az előzőekhez viszonyítva sokkal lényegesebb.

Külalakjában áttekinthetőbb, olvasása könnyebb lesz, megszüntettük a versek bevezető, majd a teljes szöveg külön oldalon való közlését, azok teljes egészében tárulnak az olvasó elé. Megszűnik a Galéria, a vendég képzőművészek alkotásai az oldalakon láthatók és nagyíthatók. Megszűnik a Galambdúc és a Se-magyarok Fóruma, a két melléklet olvasottsága, vagy inkább annak hiánya indokolja megszüntetésüket. A kiadvány karcsúbb és gazdaságosabb lesz.

A megjelenési forma csinosításán túl, a tartalmi változás, az új szerkesztési alapelv bevezetése sokkal fontosabb.

Ma már kiadványunk tekintélye jogot ad arra, hogy megköveteljük szerzőinktől, hogy műveik "első közlés" jogát számunkra biztosítsák, azokat más fórumon ne közöljék a Kaláka megjelenése előtt. Kivételt képeznek a már nyomtatásban, kötetben megjelent művek, ott azok eredetére, a kötet hozzáférhetőségére az olvasók figyelmét felhívjuk.

Reméljük, hogy olvasóink értékelni fogják törekvésünket.

Szerzőink egyértelmű helyesléssel fogadták az új szabályokat.

További jó szórakozást kíván:

Kaskötő István

***

ÁLMODÓ TENGER

A hullám mind megfordul, s visszanéz:

minden csak Rész és semmi sem Egész.

Titok-kezekben Föld, Víz, Ég, s a Nap.

Bánatot csillant minden pillanat.

A hullámsor megfordul, s visszanéz:

őrző szemekben sikolt tört Egész,

s ha este jön, csillagfalakon át

könnycseppesen csillog a némaság

vagy hullámok hajtják a volt-mesét,

s zajongó cseppje hull, hull szerteszét.

Ó, Tenger, Álom, Rodostóm! Ma fáj

bennem egy bús, csüggedt szemű király,

Nemlét királya, volt-királyotok.

Koronáján alkonytűz átragyog,

míg üldögél szívem kis szigetén, -

de hol vagy már te, piros szív-remény?

Hullám hullámnak sóhajt, s visszanéz.

Sors-vitte szélben semmi sem Egész:

se Múlt, se Jelen, a Jövő sem az,

mindenütt csak részekre tört igaz,

s a Lélek is, ha felszáll, minden ég

csalfán mutatja egykor szép hitét.

Tenger, Rodostó, bús Nemlét-király!

Gyönyörű álmunk az, mi újra fáj,

az van velem csak, nem ez a jelen,

e szabadnak kiáltott becstelen,

melyben részekre tört minden egész,

s rá minden hullám gúnnyal visszanéz.

Tenger, Rodostó, ének-életem!

Az örök Nincsben vár a végtelen.

Álmodjunk most! Ne hagyjuk veszni még

a hullámsírba az álmot, mesét,

Eszmét, mit egykor együtt alkotott

eszmélő isten, s feltámadt halott!

***